Látnivalók

Az I. Szent István uralkodása alatt, 1018-ban épült Nagyboldogasszony-bazilikában őrizték a koronázási jelvényeket és az ország levéltárát. A bazilikának az utókorra maradt töredékei - amelyek napjainkban nemzeti emlékhelynek számítanak - beszédesen vallanak a régi időkről. Bár a XIV. századtól Buda, Esztergom, Visegrád is versengett a főváros rangjáért, a koronázások, a temetkezések a XVI. század közepéig itt történtek. A város falai között 32 királyt koronáztak.

A középkori alapokon kialakult barokk belváros házai védett műemlékként megmaradtak, de új lakótelepek is épültek.

Római katolikus templom (Nepomuki Szent János)
   
A Fő utca meghatározó eleme a jezsuita atyák által 1745-51-ben épített barokk templom. A rend feloszlatása után a templom és a rendház a pálosoké, majd 1813-tól a cisztercitáké lett.

A templom freskói és a főoltárkép Caspar Franz Sambach osztrák festőtől (1715-1795) származnak, aki később a bécsi festőakadémia igazgatója volt. A falfestések egyedülállóak, sajátos 'relaisztikus' stílusjegyeket hordoznak magukon.

Különösen szépek a templom famunkái. A gyönyörű szószék alkotója Bebo Károly óbudai szobrász műve. A mellékoltárok és a padok szépsége méltón illeszkedik a környezethez.

A sekrestye pompás rokokó berendezését 1764-1767 között készítette Hyngeller János pálos (laikus) szerzetes. Festői szépségű figurális faragványok, légiesen könnyed díszítések ékesítik a célszerűség igényeinek is megfelelő, remekmívű bútorzatot. A felső szekrénykék mesteri módon faragott ajtaján a szentek életéből vett jeleneteket láthatjuk.