Szolnok város nevét először - Zounuk alakban - I. Géza garamszentbenedeki alapítólevele említette 1075-ben. István király tette a várost az újjászervezett ispánság központjává.
A Tisza és a Zagyva által körülvett magaslaton épült az ispánsági vár, amely Zounuk ispánról kapta a nevét, aki Gellért püspök védelmében halt mártírhalált a későbbi Gellért-hegyen. A fontos egyházi központtá vált Szolnokot a XIII. században a tatárdúlás elnéptelenítette, ám utána ismét fejlődésnek indult: Zsigmond király 1422-ben városi rangot adományozott a településnek.
A város jelentőségét növelte, hogy itt haladt át Erdélytől Budáig az úgynevezett "sószállító út". A török támadások ellen a szolnoki várat megerősítették, a vár körül ásott vizesárokból alakult ki a Zagyva mai medre.
Szolnok életében jelentős változást hozott, hogy ide épült az ország második vasútvonala. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Szolnok központi szerepet játszott a vasút és a tiszai hajózás révén. 1849. március 5-én a szolnoki csata győzelmét követően indult meg a tavaszi hadjárat. A város már a XIX. század végén vasúti csomóponttá vált. 1990-ben Szolnok megyei jogú város lett.