A város nevének eredete ismeretlen, de valószínűsíthetően az „éger(fa)” elnevezésből származik. A 14-16. század Eger számára a virágzás időszaka volt. Ekkor kezdett fellendülni a szőlőtermesztés, ami híressé tette a várost. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt, mikor a reneszánsz kultúra elterjedt Magyarországon, Eger püspökei nagy építkezésekbe kezdtek. Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb, mint 2100 visszaverte a 80 000 fős török sereg támadását (1552). Az ostrom története leginkább Gárdonyi Egri csillagok című népszerű regényéből ismert a mai olvasók számára. A tizenöt éves háború idején, 1596-ban sokkal nagyobb török sereg vonult Eger ellen, és Nyáry várkapitány hat napos ostrom után feladta a várat. A város ezután több, mint nyolcvan évre török uralom alá került, és egy vilajet központja lett. Miután a törökök megtámadták Bécset, a Habsburgok úgy döntöttek, itt az ideje a török kiűzésének. A Rákóczi-szabadságharc idején Eger Rákóczi mellé állt, de a császári csapatok visszafoglalták a várost Rákóczitól és komoly károkat okoztak a városnak, ahol ráadásul nem sokkal ezután pestis is pusztított. Ekkor épült a város sok szép barokk és copf stílusú épülete, köztük a Bazilika, az érseki palota, a megyeháza, a Líceum (mai Eszterházy Károly Főiskola A épület) és számos templom. 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a vár déli fala omlott le, megrongálva több lakóházat. Eger 1804-ben lett érseki székhely. Az 1990-es évektől új, azóta is nagyjából folyamatos lendületű építkezések kezdődtek, elsősorban a külvárosokban. Eger napjainkban virágzó város és népszerű, nemzetközileg ismert turistacélpont.