A Nyírség és a Hajdúság találkozásánál fekszik. Hajdúböszörmény a hajdúvárosok legnagyobbika, a Hajdúság gazdasági, kulturális központja. Műemléki értékű településszerkezete évszázadok emlékét idézi. A város neve (Böszörmény) a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, valószínűleg török nyelvű népcsoportot jelentett. A "böszörmények" az Árpád-korban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet is folytattak, mígnem a tatárjárás megsemmisítette őket. Írásos források a települést először 1248-ban említik, Nagyböszörmény néven. A hajdú előtag azokra a fegyverforgatókra utal, akik a XV. század végétől lakták ezt a vidéket. A város mai, nagy kiterjedésű határával magában hordozza történetiségét. A több tájegység jellegzetességeit egyesítő városhatár földrajzi nevei eleven történelemkönyvként őrizték meg a környék egykor volt településhálózatát, a hajdani vízviszonyokat és a hajdúváros valamikori határhasználati rendjét. A helyi társadalom szellemiségében meghatározó szerepet játszott a református egyház, és annak iskolája, a mai gimnázium őse. A város híres református lelkésze volt a zsoltáríró Nagy István, akinél Csokonai Vitéz Mihály is rendszeresen vendégeskedett. Ma a városban működik a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kara.