Budapest városi múltja az ókorra nyúlik vissza. A honfoglalás után itt volt Árpád fejedelem szállása. 1247-ben IV. Béla király építtette fel az első királyi várat a Duna nyugati partján fekvő Várhegyen, amely körül kialakult a középkori Buda polgári városa, hat nagy templommal, országos vásárhellyel. Mátyás király uralkodása idején Buda az ország fővárosa, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ezzel egyidejűleg Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött. A két város 1541-ben a törökök kezére jutott 150 éven keresztül. A városokat a Habsburgok foglalták vissza a törököktől 1686-ban. A 18. századi fejlődése Mária Teréziának köszönhető, aki Pozsonyból ide hozatta a királyi intézményeket és Nagyszombatról az egyetemet. A 19. század elejére Pest az ország kulturális és gazdasági központja lett, ebben az időben került megépítésre a korszak jelképeként a két várost összekötő Széchenyi lánchíd. Az 1848. március 15-i pesti forradalom a magyar történelem egyik fő eseménye volt, ez a nap ma nemzeti ünnepünk. Az 1848-as forradalmi események során Pest-Buda az ország fővárosa lett, majd a harcok során a város osztrák kézre került. A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre három város: Pest, Buda és Óbuda városának egyesítésével. Budapest Európa leggyorsabban növekvő városa lett, a lakosság húsz év alatt elérte az egymillió főt. Ekkor alakult ki a mai város képe, a hidakkal, körutakkal, modern közlekedési hálózattal, a kontinens első földalatti vasútjával, a belső és külső kerületekkel, az Országházzal és a többi országos középülettel. Világhírűek lettek Budapest színházai, kávéházai, gyógyfürdői, a pezsgő kulturális élet, a „pesti éjszaka”.  A II. világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. A 60-as évektől a Kádár-rendszer „puha diktatúrája” alatt élte Budapest a második nagy fejlődési korszakát. 1970-ben átadták az első metróvonalat. Az 1989-es rendszerváltás óta a lakosság száma jelentős csökkenésnek indult.