A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott. A több, mint 70 000 éves, neolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül. Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő. A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-tól március 15-ig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye, mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. A trianoni békeszerződés után a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. 1945-ben Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítésével létrejött Nagy-Miskolc. Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként, Nyíregyháza pedig Miskolc riválisa lett Észak-Magyarország egyik legfontosabb központjaként.