A település története az újkőkorig nyúlik vissza, melyet a környéken talált régészeti leletek igazolnak. Első lakói között a kutatók az ún. Körös-kultúra képviselőit tartják számon.
Orosháza nevével legelőször egy 1466-ban keltezett oklevélben találkozhatunk.
A rendszerváltás után megkezdődött a város újjáalakulása. Egyre több külföldi tőke áramlott a Orosházára, kialakult az agrár/ipari kettősség. Az üveggyártás, a mezőgazdasági gépgyártás, röntgen- és kórháztechnikai berendezések, biokerámia előállítása, kazángyártás, fűtő- és hűtőrendszerek, faipari termékek készítése mellett az élelmiszeripar és a textilipar is jelen van. Az Orosháza környéki termőföldek híresek búza- és kukoricatermésükről. Jelentős fejlődésnek indult a műszaki infrastruktúra. Biztosított az ivóvíz ellátás, korszerűsített földgázellátó hálózat, szennyvíztisztítás és közvilágítás került kiépítésre.
A város központjában található, a későbarokk stílusú evangélikus templom (1777-1830 között épült), melynek oltára előtt őrzik a Zombáról elhozott harangot. Fennmaradt néhány parasztbarokk és népi építészeti stílusban épült "napsugaras" faormú ház is. Orosháza különleges értékei a napsugaras faoromzatú házak és a napsugárdíszes bejárati kapuk.